„Valahol van. Itt az országban. Alighanem - a Székesfővárosból nézve - többnyire Kelet felé. De nem valami teljesen reménytelen vidéken. Ezt onnan tudom, hogy az írásait szeretem. Utálom a reménytelen írásokat.”
Ezeket a sorokat valaha (úgy 1999 környékén) az iNteRNeTTo Csengerről szóló, utánozhatatlan hangulatú és végtelenül autentikus cikksorozatának beharangozójaként olvashattuk először, pontosabban a cikksorozat íróját -málnabácsit- bemutató bekezdés részeként. A „CsengerMálnák" hajdani megjelenése óta sok idő eltelt, ám az akkor leírtak hitelességükből és jellemzően „málnabácsis" atmoszférájukból semmit sem veszítettek. A szerzőnek és az iNteRNeTTo-nak hála most itt is elérhetőek ezek a remekbeszabott „málnalevelek":
És még valami: málnabácsi még mindig ír. Ámbár ez nem teljesen igaz, ugyanis manapság már nem a málnabácsi szignó kerül a szövegek alá, hanem a fehértoll. De a tollforgató ugyanaz. Itt olvasható.