Családunk eredete

Mint mondják, a családfakutatást nem lehet abbahagyni, sok esetben egy élet kutatása sem elég ahhoz, hogy kielégítő mértékben feltárjuk a családunk múltját, mivel minden megtalált ős szülők nélkül árválkodik a fa tetején. Minden újabb ős újabb kérdéseket vet fel. Elsősorban, hogy kik voltak a szülei – innen pedig nincs megállás. Ez különösen érvényes a Bokor családra, hiszen a csengeri populációban az egyik legrejtélyesebb, legtöbb kérdést felvető család.
Mivel nemes családról van szó, megtudhatjuk, ki és mikor kapta a nemességet. Egy Bokor Mihály nevű ős kapta a nemeslevelet I. Lipót királytól 1695. október 30-án, amelyet a következő év március 20-án hirdettek ki, méghozzá Csengerben. Az ember felkapja a fejét, hiszen akkor ez bizonyítottan a ma is Csengerben élő Bokor családra vonatkozik.

Ez ugyan valószínű, de rá kellett jönnünk, hogy abban az időben itt tartották a megyegyűléseket és minden ilyen ügyet itt hirdettek ki. Annyi viszont sejthető, hogy a Bokor család már akkor is Szatmár megyei lakos lehetett. És valóban, Bilkei Gorzó Bertalan Szatmár vármegye nemes családjai c. forrásmunkája az 1695-ben nemesített Bokor családnál a következőket írja: „Bokor György és társai érendrédi lakosok nemesi vizsgálata.”  (Itt látható a szóban forgó oldal.). Próbáljuk meg kideríteni a család csengeri megjelenésének idejét!
A református anyakönyvben a legkorábbi említést csak 1872-ben találjuk, ezért a római katolikus anyakönyvet vizsgáljuk, melyből kiderül, hogy a család hagyományosan katolikus volt. A nemességet Csengerben 1695-ben hirdették ki, de az anyakönyv csak 1732-ben kezdődik. De még ez után majd 60 évig sem szerepel Bokor név a bejegyzésekben. Egy 1718-ból származó jobbágyfelsorolásban Csengerben Bokor Márton úrnak egy jobbágyát említik.

Talán ugyan ő, aki 1721-ben Szatmár megye szolgabírája. Nem tudni viszont, hogy ez a Bokor Márton helyben lakott-e, mivel 1793-ig nem szerepel Bokor név, tehát utódai, ha voltak, nem helyben éltek. Mindenesetre már ekkor Bokor illetőséget találhatunk Csengerben. A legelső előfordulás Csengerben nemes Bokor Ferenc (?-1822)  és nemes Farkas Terézia 1793-ban születő gyermeke (Bokor Pál), akiknek innentől sorban születnek a gyermekeik Csengerben.

Ez idő előtt sikerült találni Fehérgyarmaton, 1791-ben születő gyermeküket, de a család további nyoma ott sem mutatható ki, annyi viszont kiderült, hogy Bokor Ferenc ott Eötvös Imre úr gazdatisztje volt, de 1794-ben már Csengerben laktak és 1815-ben itt is „Tekintetes Eötvesné asszonyság csengeri biztosa” és mezőbíró volt. Talán az Eötvös családdal kerültek Csengerbe?
Bokor Ferenc (?-1822) és Farkas Terézia házassági bejegyzését eddig nem sikerült megtalálni, talán még Érendréden kelhettek egybe 1788 előtt. A férj halotti bejegyzésénél sajnos nem jegyezték fel életkorát, a feleségnek pedig nevén és vallásán kívül semmilyen adata nem ismert. Öt gyermekük közül csak Bokor Ferencről (1798-1854) tudjuk, hogy családot alapított, 1826-ban elvette a nem helybéli nagybélteki és viski Jőrös Erzsébetet és a csengeri Kisutcán, a mai Hunyadi utcán laktak saját tulajdonú telkükön. Négy gyermekükről tudunk: Zsófia (1831) Kováts János férje lett Csegöldön, Ferenc (1835-1880) nőtlenként hunyt el. Erzsébet (1847-1885) Apáti Józsefné lett (egyetlen fiuk, Apáti Ignác utód nélkül halt meg) – és Bokor Ignác (1837-1912) akinek keresztelési bejegyzésében neve mellett a „püspök” szó olvasható, Antiochiai Szent Ignác püspökről kaphatta nevét.

Itt jön az egyik titokzatosság: ezen Ignác keresztapja egy bizonyos Bokor János vitkai plébános, aki nem tudni kinek a fia. Megpróbáltunk megtudni róla minél többet, hátha szüleihez, vagy a Bokor család Csenger előtti sorsához is elvezet. Ez idáig csupán annyi derült ki, hogy Csengerben (!) nevezték ki 1811-ben, majd Halmiban, Kökényesden, 1837-től pedig majdnem haláláig a Szabolcs megyei Vitkán volt pap. Halotti bejegyzése csak annyi újat hozott, hogy Bokor János plébános Nepomucenus (Keresztelő Szent Jánosról nevezve) Nagydoboson halt meg 1867-ben 79 évesen. De ebből számítva 1788 körül születhetett és így lehetett akár Bokor Ferenc és Farkas Terézia első gyermeke is.

Térjünk vissza Bokor Ignácra, aki 1866-ban elvette a református Baráth Esztert a csengeri Kisberekalja (Kossuth) utcáról. Csak egyetlen gyermekük születhetett – ifjabb Bokor Ignác 1867 januárjában – mert az anya ugyan ezen év májusában elhunyt szárasztó betegségben. Az özvegyen maradt idősebb Bokor Ignác csak 5 év múltán házasodott újra, 1872-ben elvette a szintén református Veres Kis Juliannát, egy hentes lányát. Az esketés alkalmával a vőlegény a tanúk előtt kinyilvánította, hogy „mindkét nemen születendő gyermekeit a református vallásban szándékozik neveltetni, mit nejének is megígért”.

A második feleségtől újabb 3 gyermeke született, de Lajos és Éva pár hónaposan elhunytak, valamint Julianna, aki Osváth Györgyné lett és ma is élnek leszármazottaik, pl. Sulyok Sándor és családja, akikre még többen emlékezhetnek.

A Bokor nevet tehát megint csak egy ág, az első feleségtől származó ifjabb Bokor Ignác (1867-1950) vihette tovább. 1890-ben elvette Csáky Juliannát, hat gyermekükből öt felnőtt és családot alapított. Ugyan megint csak egy fiú született (Bokor Gyula 1896-1968), de a négy leány házassága révén a család beleszövődött Csenger és a környék családerdejébe. Rokonság jött létre a Medgyessy, a Barkász, ismét az Osváth, valamint a nagyecsedi Nyíri családdal és ma is tartják a rokonságot. Az egyetlen fiú, Gyula, 1921-ben elvette Molnár Zsuzsannát és megtörtént az áttörés. Immár két fiú is vihette tovább a nevet. Bokor Árpád (1923-2005) és Bokor Gyula (1924-1990) összesen öt fia elterjesztette a Bokor nevet, akik közül már sokakat ismerünk. Mire viszont helyben elterjedhetett volna a név, elértük az elvándorlások időszakát és a családok az ország több pontján, de számos utóddal szaporodnak tovább.

A másik titokzatosság: Szamosangyaloson feltűnik egy szintén római katolikus, főnemesi Bokor család, amelyet (szemben a csengeri előnév nélküli ággal) esztelneki-berecki előnévvel illettek és rokonságban álltak a Domahidy és Pongrácz családokkal. Az Angyalosban megtelepedett Bokor Lajos, Szatmár megye főpénztárnoka 1818 körül született a székelyföldi Berecken. A mi Bokor Ferencünknek is született Lajos fia, de 1807-ben és Csengerben, így nem valószínű, hogy a kettő azonos lenne. Ezzel a dolog el is lenne intézve, mondván: véletlen, ez egy másik Bokor család – de van itt még pár dolog. Ennek a másik Bokor családnak az egyik gyermeke nem Angyaloson, hanem Vitkán született, éppen Bokor János plébános szolgálati helyén... És még mindig vannak véletlenek: a csengeri ágból származó néhai Bokor Árpád (1923-2005) a róla készült dokumentumfilmben az ősökről is beszél: említi a jószágigazgató Bokor Ferencet (aki a fentebb írt Eötvös család gazdatisztje, biztosa), majd mondja, hogy hárman voltak testvérek. Ám egy számunkra fontos mondatot csak elharapva említ: „...egy Angyalosba került... Bokor Endrének...” És valóban, Bokor Endre angyalosi földbirtokos volt, de az esztelneki-berecki Bokor családból – bizonyítottan a főpénztárnok fia. A két család hasonló keresztneveket használt (mindkét családban volt Lajos, Gyula, Árpád, sőt Angyalosban Bokor Árpád Gyula született 1895-ben).

Nos, nem tudni, mikor derül ki az igazság, de a csengeri nemesgazda és a befolyásosabb angyalosi Bokor családok ismerték egymást. Talán csak a közelség, és az abból keletkezett legenda, vagy az akkor még tudott közös származás az oka? Ha a csengeri ágat sikerülne visszább vezetni, talán kiderülne, hogy Érendrédre, vagy Székelyföldre vezetnek-e a szálak.

Szabó Előd