Családunk generációk óta él és dolgozik a szatmári Csengerben. A szorgos gazdálkodás, majd a két világháború között felfutott családi, üzemszerű gyümölcstermesztés jómódot és megbecsülést hozott a Bokor névnek. A második világháborút követő erőszakos téeszesítés azonban megtörte a családi almatermesztő hagyományokat, melynek felélesztésére csak az 1989-90-es rendszerváltás után kerülhetett sor. Az Antall-kormány regnálása alatt édesapánk, id. Bokor Árpád a kapott kárpótlási jegyekből megpróbálta visszaszerezni a jogtalanul elbitorolt földeket. A sokak szerint tisztességtelen eljárás során - mert lehetett volna teljes és tiszta reprivatizáció is, ami így talán jobban megfelelt volna a kommunista kollektivizálás során szinte nincstelenné tett gazdák érdekeinek - 1994-ben sikerült a régi Bokor birtok egy részét visszakapni gyümölcsös, szántó, rét-legelő és erdő formájában. Az ekkor már 71 éves édesapánk nem nagyon gondolhatott komolyabb gazdálkodó munka végzésére, a családi gazdaság saját keze általi visszaállítására, ezért ránk, fiaira bízta azt a földet, amelyet generációkon keresztül ő és felmenői műveltek.
Édesapánk négy fia közül három élt Csengerben, egy pedig Gödöllőn. Dönteni kellett, hogy mihez kezdünk a visszakapott földterületekkel, folytatunk-e gazdálkodást, és ha igen, milyen formában. A modern földműveléshez szinte semmilyen eszköz nem állt akkor rendelkezésünkre. Gépeink nem voltak, agrárvégzettséggel is csak egyikünk rendelkezett. A négyből három testvér (Árpád, Gyula és László) döntött végül úgy, hogy vállalja a feladatot, és belevág a családi hagyományok ápolását is jelentő gazdálkodásba. Édesapánk útmutatása, folyamatos segítsége és biztatása, valamint az az eltökélt szándék, hogy folytatjuk elődeink munkáját végül oda vezetett, hogy 1997-ben megpályáztunk és megnyertünk egy FMV által kiírt almatültetvény telepítési és gépvásárlási pályázatot.
