A főnök elemzi a helyzetet. Lehet hamarosan permetezni kell az atka ellen?
Tombol a nyár, ami időnként tikkasztó kánikulával, máskor heves zivatarokkal éri az almáskertet. A júliusban aktuális munkák és feladatok közül a gyümölcsritkításról nem sokat írtunk eddig, pedig az intenzív ültetvényekben használatos nagy termőképességű fajták esetén kiemelkedő a jelentősége. A nálunk telepített fákon is szinte minden évben nagyobb mennyiségben kötődik az alma az optimálisnál, így ritkítást kell végezni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő termésméretet és -minőséget, valamint támogassuk a következő évi termésmennyiséghez nélkülözhetetlen termőrügyek fejlődését (és kiküszöböljük az alternanciát). Mi általában kézi gyümölcsritkítást végzünk, június végétől kezdődően folyamatosan, ahogy időnk engedi. Először mindig a satnya, hibás, deformált almát távolítjuk el, és különös gondot fordítunk a csokrosan kötődött alma ritkítására: mivel az almatermésűek bogernyőben virágoznak, ezért nagyszámú gyümölcs alakulhat ki egymás mellett, ami a szorosan összeérő termések miatt növényvédelmi problémákat eredményezhet, valamint a termés lehullását okozhatja (a növekvő almák lefeszítik egymást a fáról). A ritkítás nem egyszerűen a felesleges alma ledobálása a fákról, ez a munka is hozzáértést és figyelmet igényel. A termés gyors és pontos osztályozásán túl figyelembe kell venni a fák növekedési jellemzőit és az ágak/gallyak teherbírását is, hiszen például a gyengébb növekedésű almafákon és a vékonyabb termőgallyakon kevesebb gyümölcsöt szabad csak hagyni. A vegyszeres ritkítás (kötődésszabályozás) sohasem lehet ilyen pontos, ám kisebb a kézimunkaerő igénye, és mivel a gyümölcsfejlődés kezdeti időszakában alkalmazható, ezért az almaátmérő növelésére gyakorolt hatása erősebb lehet. Mi igyekszünk minimálisra szorítani a vegyszerek használatát az almáskertben, ezért a kézi ritkítást részesítjük előnyben.
Az almáskert kerületére ültetett újfehértói fürtös meggyfák idén nagyon szép termést adtak - kár, hogy emellett a 2014-es felvásárlói árak a nevetséges kategóriát súrolták. A betakarítási költségek csökkentése érdekében idén ezért rázógéppel oldottuk meg a szedést. A technológia 5 évesnél idősebb fák esetén már egyáltalán nem károsítja az ültetvényt és akár 25 tonna meggy betakarítását is lehetővé teszi naponta. A gép a fák alá állva kiereszti a speciális ponyvát, amit a fa alá húzunk. Ezután a rázófej ráfog a fatörzsre, és hidraulikus vibráció a kifeszített ponyvára rázza a meggyet. Végül a gép behúzza a ponyvát és a meggy a szállító részbe kerül, ahol válogatható és az M10-es rekeszekbe tölthető. A munka jól haladt, bár a ponyvák kezelése a közeli kerítés miatt néha nehézkesen ment, és került meggy a földre is. A hulló feldolgozásához és az alacsony felvásárlási árak miatt idén ismét készítünk némi meggypálinkát: családunk és barátaink körében a legutóbbi főzet is nagy sikert aratott :).
A legkisebb almásgazda mustrál a levirágzott kertben:
"Hmm, úgy látom jól kötött idén!" :)
"Hmm, úgy látom jól kötött idén!" :)
Az almáskert történetében nem fordult még elő, hogy olyan korán el kellett volna kezdeni a gyümölcsfák öntözését, mint idén: április legeleje óta szinte folyamatosan megy az öntözőrendszer. Nagyon száraz tavaszi időjárást tapasztalunk, és egyelőre sajnos ez a mostani hidegfront sem hozott nálunk esőt. Bízunk benne, hogy hamarosan jön majd a csapadék, a jégeső és a pusztító viharok pedig messzire elkerülnek minket.
Gyönyörű a kert, virágoznak az almafák, mindenütt zümmögnek a méhecskék. Nagy élmény ilyenkor az almáskert, és végre volt egy kis időnk is lőni néhány képet, amivel megpróbáljuk megosztani a virágtenger okozta látványt. Az illatokat és a rovarok csapta zenét a képekkel ugyan nem tudjuk átadni, de a galériánkba, valamint facebook és g+ oldalunkra feltöltöttünk még jópár virágos-méhecskés-almáskertes fotót. Lehet nézegetni!
Az almáskertben végzett kemény fizikai munkán - mint amilyen a sorok kézi erővel történő gondozása is - nem könnyítenek ugyan, de mégis szép látványt és környezetet biztosítanak a virágokkal borított almafák. Az almafák tövének kaszálása során keletkezett levágott fűnyesedéket mindig a területen hagyjuk, ezáltal is csökkentve a talaj víztartalmának párolgási sebességén, és némileg gazdagítva a föld szerves-anyag tartalmán.
Rövid visszatekintésünkből kimaradt a disznóvágás, ami családunk egyik kedvelt, január-február környékére tájolt hagyománya. Idén februárban sikerült összehozni az eseményt melyre szokás szerint Janika (vagyis Zolibátyánk :) ) szállította a főszereplő jószágot, a (nem túl nagy) hideg ellen pedig a tavalyi almatermésből főzött Árpia nyújtott védelmet. Böllér Bandi irányításával és kemény munkájával kora délutánra végeztünk. Az eredmény sok finom husi, tepertő, hurka és kolbász, meg a munkálatok körüli rohangálásban, bicajozásban és motorozásban kifáradt gyerekcsapat lett :).
