Egy napfényes áprilisi délután végére megérkeztek a felhők és velük a zápor. Naidejebemenniazereszalá!


A házi disznóvágás családunkban régi időkre visszanyúló hagyományát idén februárban ápoltuk, ezúttal a szokottnál kisebb körben, de ismét Böllér Bandi szakértelmének irányítása alatt. Nem voltunk ugyan sokan a bulira, de azért szépen fogyott az Árpia, jó volt a hangulat, és Dezső is rendben feldobta a talpát, finom disznóságok készültek belőle. Jövőre nagyobbat vágunk! :)

Szúrás utáni életkép  Megy a perzselés
Előtérben főtt májból falatozás, háttérben hurkatöltés  Csoportkép a tepertős üst körül

Lehullottak a falevelek...
A Főnök és a kis gazda traktorozik   Már várják a fák a téli metszést
Idén még nem volt hó, fagy sem nagyon. Kihasználtuk a jó időt: előkészítettük az új telepítést, ami tavasszal Golden Reinders csemetékkel fogja frissíteni az almáskert állományát, és elkezdtük kivágni a kerítés mellett elburjánzott meggy sarjúhajtásokat is. Hamarosan pedig indul a téli metszés!

 


Hó, kisház, almafák...
Hó, kisház, almafák, picit messzebről   Magányos madárodú a havas almáskertben
A lehullott hó nézőpontjából   A főbejárattól visszatekintve
Megérkezett a hó! Ahogy a képek is mutatják, végre fehérbe borult a kert és a hőmérséklet is fagypont alatt van. Ez utóbbi nagyon hasznos: ha nincs szélsőségesen hideg, akkor a fagy elpusztítja az áttelelő rovarok, bogarak, pondrók, lárvák, és kukacok nagy részét, így tavasszal kevesebb potenciális kártevővel kell megküzdeni. A fákban ritkán esik kár, hiszen a gyümölcsös lombhullástól rügyfakadásig nyugalmi állapotban van, csökken a fák tápanyagfelvétele, minimalizálódik a légzési folyamatok aktivitása, és az első fagyok hatására a nyár folyamán a fás részekben összegyűlt keményítő cukorrá alakul át, ami további védelmül szolgál a hideggel szemben. A fagykár így leginkább csak azokat a gyümölcsfákat érintheti, amelyeken valamilyen mechanikai károsodás történt, vagy amelyeknek vesszői valamiért (pl. korai lombhullás) nem értek be megfelelően. Ezen kívül a frissen ültetett csemeték lehetnek még a téli hidegtől veszélyben, de ha legérzékenyebb részüket, vagyis a gyökérnyakat a törzs felkupacolásával megvédjük, akkor ezek az egy-két éves fácskák is átvészelik a legtöbb hazai zimankót.


"Mint mondják, a családfakutatást nem lehet abbahagyni, sok esetben egy élet kutatása sem elég ahhoz, hogy kielégítő mértékben feltárjuk a családunk múltját, mivel minden megtalált ős szülők nélkül árválkodik a fa tetején. Minden újabb ős újabb kérdéseket vet fel. Elsősorban, hogy kik voltak a szülei – innen pedig nincs megállás. Ez különösen érvényes a Bokor családra, hiszen a csengeri populációban az egyik legrejtélyesebb, legtöbb kérdést felvető család."
Így kezdi a Csengeri Hírmondóban megjelent, családunk eredetével foglalkozó cikkét Szabó Előd, melyet most saját fényképgyűjteményünk egyes darabjaival kiegészítve, színesítve tettünk elérhetővé honlapunkon. Minden érdeklődőnek jó olvasást kívánunk! A cikkért klikk ide vagy a lenti képre.

1964 nyara a csengeri Bokor portán. Balról guggol: Osváth Zoli, Osváth Gizi; ül: Osváth Jánosné Joli, Bokor Gyuláné Zsuzska, Kecskeméti Mihályné, Vimos Endréné Róza, Bokor Árpádné Etus, Fábián Anna, ifj. Bokor Gyula, Bokor Árpád; áll: Barkász Éva, Bokor Gyula, Vilmos Jutka, Bokor Katalin

Zajlik a kertben az almaszedés, a munkálatok rendben haladnak. Érdekesség, hogy idén minden fajta nagyjából egy hónappal hamarabb érik tavalyhoz képest, így szeptember végével már csak a metszőknek maradt egy-egy hírmondó gyümölcs a Gála, Golden, Arlet és Jonagold Novajo fákon. A Redspur is elfogy lassan és jövő héten kezdődik az Idared betakarítása. Az egyetlen problémát az alma idei, irreálisan alacsony felvásárlási ára jelenti, de erről majd később.

Almaszdedés a csengeri Bokor Almáskertben - 2014  Almaszdedés a csengeri Bokor Almáskertben - 2014
Almaszdedés a csengeri Bokor Almáskertben - 2014  Almaszdedés a csengeri Bokor Almáskertben - 2014

Alkategóriák