Mielőtt a már javában tartó tavaszi almáskerti munkálatokról írnánk, még gyorsan visszapillantunk a tél egyik legjobb feladatára, nevezetesen a cefre kifőzésére.
Idén is Erdei Andrásnál főzettük le a nedűt, ám ezúttal nem csak Józsi és jómagam küzdöttünk a cefre átszivattyúzásával, hanem Jack és Robesz is sokat segített. A Golden és Jonagold cefre magában, a Gála pedig Arlettel és némi Idareddel vegyítve került a főzőüstbe. A végeredmény jelenleg üvegballonokban pihen, húsvétkor ránézünk a dologra, és komoly teszteknek vetjük majd alá az új Árpia pálinkákat. :)
A főzéssel járó feladatok mellett szórakozásra is volt idő: a főzőmester tárlatvezetést tartott, bevezetett bennünket néhány titkos pálinkafőzési praktikába, és még pálinkakóstolásra is volt módunk. Finomítás alatt álló, éppen akkor csordogáló friss körtepálinkával és érlelt szilvapálinkával koccintottunk. A szilva hozta a korrekt EA minőséget, ám a körtepálinka igazi meglepetés volt: extrém frissessége ellenére is kiváló gyümölcsösséggel bírt, és persze még karcolt picit, de ez egyáltalán nem volt domináns. Pár hét pihentetés után újrakóstoljuk!
Hosszú téli álmunkból felébredve először a 2011-es családi disznóvágás rövid képes beszámolójával jelentkezünk.
Vidéken még mindig sok háznál vágnak disznót (nincs is annál jobb, mikor tudod, hogy milyen húst eszel), nálunk pedig mindig is nagy hagyománya volt a disznóöléseknek. Bár már több, mint 10 éve nem tartunk állatot, a vágást és a vele járó családi dínom-dánom hepajkodást sosem hagyjuk ki, évente egyszer legalább kerítünk rá alkalmat. Ahogy már régóta, idén is Janikától vettük a szép jószágot, aki háznál, hagyományos módszerekkel hizlalja a vágnivalót.
A sikeres szúrás (és egyéb munkafolyamatok befejezésének) ünneplésére természetesen házi pálinka szolgált. Jolánka nénénk aranysárga szilvájával kezdtünk, fogyott egy kis Erdei András-féle körte, majd rátértünk a hazaira, hiszen Árpia almapálinka nélkül nem pálinkázás a pálinkázás :). Böllér Bandi szakértelmének, valamint Robesz és Jack lelkesedésének hála az iddogálás ellenére is gyorsan végeztünk, kora délutánra már szinte csak a pakolás és mosogatás maradt. De jó lesz majd az almáskertben szalonnázni!
A Csengerben tartott húsvéti nagy családi dínom-dánom kiváló alkalom volt az idei Árpia pálinkák kóstolására. A Jonagold almából főzött pálesz különösen ízlett a csapatnak: ilyet még nem készítettünk eddig, de a fő kóstoltató szomelijé tesztjei alapján érdemes volt kipróbálni ezt a zamatos fajtát is :).
Az egyik Indexes blogvadhajtás rézangyalos gerillamarketing akcióval fűszerezett Pálinka Pikniket szervezett április utolsó estéjére. A rezes frencsájz unszimpatikus nyomulásától eltekintve a dolog a házipáleszről, a műkedvelő pálinkakészítőkről és a pálinka által inspirált (és fűtött), jókedvű beszélgetésekről szólt: a résztvevők hozták a saját párlatukat, kedvenc pálinkáspoharukat, aztán ismerkedtek, kóstoltattak és kóstoltak egész este, ameddig csak bírták.
Mi egy üveg 2009-es, Gála almából készült Árpiát vittünk, ami elég gyors karriert futott be. Először mi magunk, majd az érdeklődők fogyasztották egyre vidámabb hangulatban, míg végül közkézre került, és -ahogy azt a videón sikerült megörökítenünk- az utolsó cseppeket már táncoslábú ismeretlenek facsarták ki az üvegből. Sebaj, legközelebb többet viszünk :).
