Tombol a nyár, ami időnként tikkasztó kánikulával, máskor heves zivatarokkal éri az almáskertet. A júliusban aktuális munkák és feladatok közül a gyümölcsritkításról nem sokat írtunk eddig, pedig az intenzív ültetvényekben használatos nagy termőképességű fajták esetén kiemelkedő a jelentősége. A nálunk telepített fákon is szinte minden évben nagyobb mennyiségben kötődik az alma az optimálisnál, így ritkítást kell végezni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő termésméretet és -minőséget, valamint támogassuk a következő évi termésmennyiséghez nélkülözhetetlen termőrügyek fejlődését (és kiküszöböljük az alternanciát). Mi általában kézi gyümölcsritkítást végzünk, június végétől kezdődően folyamatosan, ahogy időnk engedi. Először mindig a satnya, hibás, deformált almát távolítjuk el, és különös gondot fordítunk a csokrosan kötődött alma ritkítására: mivel az almatermésűek bogernyőben virágoznak, ezért nagyszámú gyümölcs alakulhat ki egymás mellett, ami a szorosan összeérő termések miatt növényvédelmi problémákat eredményezhet, valamint a termés lehullását okozhatja (a növekvő almák lefeszítik egymást a fáról). A ritkítás nem egyszerűen a felesleges alma ledobálása a fákról, ez a munka is hozzáértést és figyelmet igényel. A termés gyors és pontos osztályozásán túl figyelembe kell venni a fák növekedési jellemzőit és az ágak/gallyak teherbírását is, hiszen például a gyengébb növekedésű almafákon és a vékonyabb termőgallyakon kevesebb gyümölcsöt szabad csak hagyni. A vegyszeres ritkítás (kötődésszabályozás) sohasem lehet ilyen pontos, ám kisebb a kézimunkaerő igénye, és mivel a gyümölcsfejlődés kezdeti időszakában alkalmazható, ezért az almaátmérő növelésére gyakorolt hatása erősebb lehet. Mi igyekszünk minimálisra szorítani a vegyszerek használatát az almáskertben, ezért a kézi ritkítást részesítjük előnyben.

 

Murphy-nek igaza van: ami elromolhat, el is romlik. De az, hogy három nap alatt a kert fontosabb műszaki eszközeinek mindegyike egyszerre dobja fel a talpát, na az már a csőstül gyün kategória. A múlt héten kezdődött: az egyik éjszakába nyúló permetezés kellős közepén elment a nyomás a permetezőből: megadta magát a szivattyú. A hiba keresésekor leállított traktor képtelen volt újra beindulni és nem apró probléma miatt: mint utóbb kiderült, itt az adagoló romlott el. Mindkét gép a fasorok között éjszakázott, és csak másnap, az 50-es MTZ-vel és a Feribátyánktól kölcsön kért permetezővel tudtuk befejezni a munkát (ezúton is köszönjük!). A következő nap a gyümölcsös öntözése közben elszakadt az aggregátor mindkét ékszíja (irány a Jánk-Fehérgyarmat kombináció a cseréért), majd estére a kertbejárós munkaGK Ladánk indítómotorja és generátora purcant ki. A harmadik nap a talajpermetező kertitox szivattyúja igényelt gumidugó cserét, és a bal kereke kapott defektet. Jó kis sorozat, ugye? Azóta persze a hibákat szakik hathatós és gyors segítségével már elhárítottuk, lassan de biztosan visszatértünk a normál kerékvágásba. Reméljük, hogy a műszaki hibák éves keretét ebben a három napban kimerítettük, és a hamarosan induló betakarítást már zavartalanul tudjuk lebonyolítani. :)

Az almáskert történetében nem fordult még elő, hogy olyan korán el kellett volna kezdeni a gyümölcsfák öntözését, mint idén: április legeleje óta szinte folyamatosan megy az öntözőrendszer. Nagyon száraz tavaszi időjárást tapasztalunk, és egyelőre sajnos ez a mostani hidegfront sem hozott nálunk esőt. Bízunk benne, hogy hamarosan jön majd a csapadék, a jégeső és a pusztító viharok pedig messzire elkerülnek minket.

 

A tavaszi karbantartási munkálatok közül idén a legnagyobb méretű a támrendszer és a vadvédelmi kerítés javítása volt. Cseréltük az elöregedett oszlopokat, kiegyenesítettük az idővel megdőlt szakaszokat, deformálódott sorokat. Mindez kb. 150 új oszlopot jelentett a támrendszerben, és még kb. 100-at a kertet körülvevő kerítésben, tehát több héten át tartó, komoly munkát igényelt. A támrendszer és a kerítés egyaránt üzembiztossá vált, ám az állag megtartásán túlmutató, technológiai újítások bevezetését segítő fejlesztésekre sajnos nem volt lehetőségünk. Holott a támrendszerek fejlesztését motiváló két legfontosabb hatás - a jégesők egyre gyakoribbá válása és a kisebb tőtávolság nagyobb termésátlagok érdekében történő bevezetése - bizony nálunk is aktuális. Egyrészt csak megfelelően kialakított támrendszerre szerelhető jégvédő háló, ami védelmet nyújt a jégeső ellen, valamint csökkenti a madarak, rovarok és a napégés okozta károkat is. Másrészt a kisebb tőtávolságban ültetett fák és a sövényszerűvé kialakított lombforma okozta nagyobb terhelést is csak erre alkalmas, hosszirányú és keresztirányú feszítést egyaránt alkalmazó támrendszer bírhat ki. Már Magyarországon is elérhetők a fentieket lehetővé tevő támrendszer-technológiák, ám a Bokor Almáskert - egyelőre? - nem engedhet meg magának ilyen fejlesztéseket.