Apró almák és a gazda  Későn nyíló almavirág
Virág előtérben, almácska háttérben  Alma előtérben, virág háttérben

A gyümölcsösben készült virágos képek kiváló alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy picit átnézzük, mit is tanultunk az alma virágzásáról a biológia órákon. Íme egy kis ismétlés:

A rózsavirágúak (Rosales) rendjébe tartozó alma (Malus) nemzettség virágai bogernyő alakú virágzatba tömörülnek, melyben először a középső virág nyílik ki (ez jól látható a 3. képünkön). Az almavirág részei: a hosszú virágkocsányból és a virágtakaró leveleket hordozó vacokból álló virágtengely, a csészelevelekből és sziromlevelekből álló virágtakaró levelek, és az ivarszervek. Ez utóbbit a porzó (porzószál, portok, virágpor) és a termő (magház, bibeszál, bibe) alkotja. Az öttagú (pentamer) és ötkörös (pentaciklikus) almavirágokra jellemző, hogy a bibeszálak alapi részükön összenőttek (a körtével ellentétben, ahol szabadon állnak). Az alma általában idegenbeporzó, ami azt jelenti, hogy az almavirágból csak akkor lehet termés, ha más fajta virágjából származó virágpor termékenyíti meg (tehát lényeges, hogy a megporzandó és megporzó fajták egyszerre virágozzanak). Az alma beporzását rovarok végzik: a virágpor a bibére jut, ott megtapad, majd tömlőt fejleszt, és a bibén keresztül a hímivarsejt eljut a petesejthez, ahol létrejön a csírasejt (zigóta). A sikeres beporzás után a gyümölcsben létrejönnek a magvak, és ezekkel együtt fejlődik a termés, vagyis a gyümölcs. Persze nem minden megtermékenyült virágból lesz termés: az almatermésűeknek például két természetes gyümölcshullási időszaka van: az első közvetlenül az elvirágzás után (sziromhulláskor), a másik pedig az elvirágzást követően 4-6 héttel (júniusi gyümölcshullás). A terméskezdemények lehullásának legfontosabb oka a tökéletlen megtermékenyülés.

Gyorstalpalónkat - néhány friss képpel megspékelve - az alma termésfejlődésével folytatjuk majd. Az almavirágokról és a fejlődő almákról további képek a Facebook oldalunkon.


Balról  Jobbról
Két hete kimentünk megnézni az almáskerttől csak néhány kilométerre húzódó magyar-román határ környékét, és csináltunk pár fotót is. A fenti két képen az egyik határkő látható, és a Magyarország trianoni határainak kitűzése című, igen érdekes cikkből az is kiderül, hogy az L szakasz 73. határkövét azonosítják a jelölések. Néhány idézet ebből a Suba János történész által írt tanulmányból:
 
Az 1920. június 4-én Trianonban megkötött békeszerződés után "A határvonal politikai kijelölését, (delimitációját) részletes kitűzését, határkövekkel való állandósítását (demarkáció), a határvonal térképezését, a határokmányok elkésztését a Szövetséges és Társult hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító bizottságok végezték  1921 és 1925 között."
 
"A Déli hármas határpontot a magyar-román és a magyar-jugoszláv határmegállapító bizottság 1922. június 12-ei helyszíni közös ülésén, a terepen tűzték ki."
 
"Az "L" szakaszon (Ecsedi láp - Csenger - Nagypeleske) - minden magyar erőfeszítés ellenére - a határvonal ketté vágta az Ecsedi-lápot, s a határmegállapító bizottság meghagyta a demarkációs vonalat."
 
"A magyar-román határvonal 50 község területét kettészelte, 597 birtokosnak szétvágta földjét."
 
"A trianoni diktátum Magyarországra nézve kirívóan igazságtalan és megkülönböztető volt. Igazságtalan és jogellenes döntései túlhaladták azt a határt amelyen belül, idővel valamilyen reális kompromisszum létrejöhetett volna. Az ország lakossága nem volt felkészülve az ezeréves Magyarország megszűnésére, amely három millió magyar elvesztéssel járt. A színmagyar területek elvesztése, és annak módja sokkos állapotba jutatta az országot. Tehetetlenül szemlélte a kisebbségi sorsba jutott magyarság megpróbáltatásait."
 
Ne feledjük el Trianont sohasem!