A gyümölcsösben készült virágos képek kiváló alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy picit átnézzük, mit is tanultunk az alma virágzásáról a biológia órákon. Íme egy kis ismétlés:
A rózsavirágúak (Rosales) rendjébe tartozó alma (Malus) nemzettség virágai bogernyő alakú virágzatba tömörülnek, melyben először a középső virág nyílik ki (ez jól látható a 3. képünkön). Az almavirág részei: a hosszú virágkocsányból és a virágtakaró leveleket hordozó vacokból álló virágtengely, a csészelevelekből és sziromlevelekből álló virágtakaró levelek, és az ivarszervek. Ez utóbbit a porzó (porzószál, portok, virágpor) és a termő (magház, bibeszál, bibe) alkotja. Az öttagú (pentamer) és ötkörös (pentaciklikus) almavirágokra jellemző, hogy a bibeszálak alapi részükön összenőttek (a körtével ellentétben, ahol szabadon állnak). Az alma általában idegenbeporzó, ami azt jelenti, hogy az almavirágból csak akkor lehet termés, ha más fajta virágjából származó virágpor termékenyíti meg (tehát lényeges, hogy a megporzandó és megporzó fajták egyszerre virágozzanak). Az alma beporzását rovarok végzik: a virágpor a bibére jut, ott megtapad, majd tömlőt fejleszt, és a bibén keresztül a hímivarsejt eljut a petesejthez, ahol létrejön a csírasejt (zigóta). A sikeres beporzás után a gyümölcsben létrejönnek a magvak, és ezekkel együtt fejlődik a termés, vagyis a gyümölcs. Persze nem minden megtermékenyült virágból lesz termés: az almatermésűeknek például két természetes gyümölcshullási időszaka van: az első közvetlenül az elvirágzás után (sziromhulláskor), a másik pedig az elvirágzást követően 4-6 héttel (júniusi gyümölcshullás). A terméskezdemények lehullásának legfontosabb oka a tökéletlen megtermékenyülés.
Gyorstalpalónkat - néhány friss képpel megspékelve - az alma termésfejlődésével folytatjuk majd. Az almavirágokról és a fejlődő almákról további képek a Facebook oldalunkon.
