header

Magunkról

A csengeri Bokor család címere A csengeri Bokor család történetét egészen az 1600-as évekig követtük vissza, addig a Bokor Mihályig, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban megtalált oklevelének tanúsága szerint 1695 október 30-án I. Lipót királyunktól nemesi címet kapott. (A Siebmacher's Wappenbuch arról is tudósít, hogy e nemesi cím hivatalos kihirdetésére Csengerben, 1696 március 20-án került sor, Magyarország Címeres Könyve pedig a címert színezett változatban is bemutatja.) A török ellen vitézkedő őseinket személyesen nem ismerhettük, de id. Bokor Gyula nagyapánkat már igen, aki feleségével, Molnár Zsuzsannával két fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. Szorgos, Csengerben és a környező településeken egyaránt elismert és megbecsült gazdálkodók voltak, akik két világháborút is átélve hoztak létre egy jelentősnek mondható birtokot.  A három gyermek közül az idősebbik fiú, Bokor Árpád édesapánk maradt itthon azért, hogy legyen aki továbbvigye a gazdálkodást. A két világháború között megindult gyümölcsfa telepítési hullám - melynek fő célja a Trianoni békediktátum miatt drasztikusan lecsökkent gyümölcstermőterület növelése volt - a Szamos-menti területek kiváló adottságaira alapozva Csengerben is felkeltette az almatermesztési kedvet.

Nagymamánk: Molnár Zsuzsanna Nagyapánk: Bokor Gyula
A Bokor család is belevágott egy több hektáros, hagyományos művelésű, törpe-, közép- és magas törzsű fákkal telepített almaültetvény kialakításába. Nagyapánk és édesapánk az akkoriban legmodernebb és Európa-szerte híres almafajtákat telepítették és művelték (pl. Jonatán, Batul, Rozmaring, Sóvári, stb.), ám az 1950-es évek erőszakos kommunista kollektivizálása miatt a Bokor birtok nagy része közös tulajdonba, a Tsz-be került, így a sok és gondos munka hasznát, valamint a további fejlesztések lehetőségét is elveszítette a család. Mivel a megmaradt birtok magában már nem volt elegendő a család fenntartására, ezért édesapánk és később felesége, Bakk Etelka édesanyánk kénytelen volt előbb a Tsz-ben - nem egyszer a tőlük elvett földeken béresként dolgozva -, majd az ÁFÉSZ-nál felvásárlóként munkát vállalni. A nehézségek ellenére négy fiúgyermeket neveltek fel és taníttattak.
 
Édesapánk és édesanyánk: id. Bokor Árpád és Bakk Etelka

A legidősebb fiú, Bokor Béla pedagógus lett, ő 1997-ben eltávozott közülünk. A kárpótlás után visszaszerzett földeken újraindított gyümölcstermelő  gazdálkodásba így a három másik fiú vágott bele -bár egyetlen kivétellel egyikük sem volt agrárvégzettségű. ifj. Bokor Árpád gépészmérnöknek tanult, építőgépészi diplomát szerzett és nagy családjával együtt Gödöllőn él. Dr. Bokor Gyula a mezőgazdasági technikum elvégzése után állatorvosi oklevelet kapott, és Csengerben praktizál. A négy közül a legfiatalabb id. Bokor László földrajz-testnevelés szakos középiskolai tanár és szintén Csengerben él. A négy fiú összesen 10 unokával és 5 dédunokával ajándékozta meg szüleit.

A csengeri Bokor család leszármazási diagramja
Igen terebélyessé vált családunk kevés tagja maradt csak Csengerben, szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába. A közös pont, a rendszeres találkozások színhelye azonban továbbra is Csenger maradt, és reméljük az is lesz még sokáig.