Hosszú téli álmunkból felébredve először a 2011-es családi disznóvágás rövid képes beszámolójával jelentkezünk.

Vidéken még mindig sok háznál vágnak disznót (nincs is annál jobb, mikor tudod, hogy milyen húst eszel), nálunk pedig mindig is nagy hagyománya volt a disznóöléseknek. Bár már több, mint 10 éve nem tartunk állatot, a vágást és a vele járó családi dínom-dánom hepajkodást sosem hagyjuk ki, évente egyszer legalább kerítünk rá alkalmat. Ahogy már régóta, idén is Janikától vettük a szép jószágot, aki háznál, hagyományos módszerekkel hizlalja a vágnivalót.

A sikeres szúrás (és egyéb munkafolyamatok befejezésének) ünneplésére természetesen házi pálinka szolgált. Jolánka nénénk aranysárga szilvájával kezdtünk, fogyott egy kis Erdei András-féle körte, majd rátértünk a hazaira, hiszen Árpia almapálinka nélkül nem pálinkázás a pálinkázás :). Böllér Bandi szakértelmének, valamint Robesz és Jack lelkesedésének hála az iddogálás ellenére is gyorsan végeztünk, kora délutánra már szinte csak a pakolás és mosogatás maradt. De jó lesz majd az almáskertben szalonnázni!