header

Az 1970-es árvíz Csengerben

1970 május 13-án borult, esős reggelre ébredt Csenger. Bár már 12-én áradni kezdett a Szamos, mégis nyugodt volt a falu lakossága, hisz az áradás a Szamoson minden évben, szinte törvényszerűen megismétlődik. Ehhez a nyugodtsághoz az is hozzájárult, hogy a jeges ár már korábban levonult a folyón, sőt már a Tiszát is elhagyta. Igy joggal bíztunk benne, hogy az úgynevezett „zöldár" szabad utat kap és gond nélkül levonul, mint ahogy az más években történt. Hisz nem voltak jégtorlaszok, melyek óránként másfél méteres vízszint-emelkedést is képesek előidézni a folyón.

Csengeri árvíz, 1970: Mentés az ártéren (Szabó Előd gyűjteményéből)

1970 május 13-án reggelre azonban már elöntötte a víz a csengeri oldalon a hullámteret, azaz a folyó két partján húzódó töltések közötti részt. Ebben az időben óránként 10-15 cm volt a vízszint emelkedése. A lentebbi folyószakaszokon a hullámtér még nem töltődött fel, így még könnyebben folyt le a víz. Kb. 11 óra tájban azonban az emelkedés felgyorsult, mivel a hullámtér lentebbi részei is feltöltődtek, ugyanakkor a Tisza befogadóképessége is csökkent, hiszen ott is áradás volt, sőt mindezzel egyidőben áradás volt a Túron és a Krasznán is. A vízszint emelkedése hamarosan elérte az óránkénti 50-60 cm-t. Ez az emelkedés merőben szokatlan volt, és a románoktól kapott tájékoztatás alapján még további vízszint-emelkedéssel kellett számolni. Ekkor már le kellett zárni a kövesutat a csengeri oldalon a töltés és a folyó között, mivel a vízszint az úttest fölé emelkedett. A Vízügyi Igazgatóság elrendelte a II. fokú árvízvédelmi készültséget. Délutánra a töltés tetejétől a víz felszíne már alig volt 50 cm-re. Láttuk, hogy nagy baj lesz, hisz a román oldalról további emelkedésről érkeztek a hírek.

Az emberek kivonultak a gátra, a védelemben a falvak apraja-nagyja részt vett. Riadóztatva volt az akkor még működő munkásőr század, a Vízügyi Hivatal pedig hamarosan elrendelte a III. fokú készültséget. A község lakosságának kitelepítésére is megtörtént a felkészülés, és intézkedés lépett életbe a vasúton történő homokszállításra is. A vízszint tovább emelkedett, az eső is erőteljesebben esett, közeledett az este. Ezután riadóztatták a nyíregyházi honvédeket. A helyi polgári védelmi erők elázva, kifáradva, elcsigázottan küzdöttek a folyó árjával, mikor kb. 17-18 óra között megérkezett a honvéd alakulat, és megindult a homok kiszállítása is a vasútállomásról. A védelem megkezdésekor még a töltésen tudtunk közlekedni járműveinkkel, azonban rövid időn belül -biztonsági okokból- meg kellett szüntetni a töltésen való közlekedést, így a kertek alján kellett a homokot szállítani és onnan hordtuk háton fel a zsákokat a töltés tetejére. Nagyon veszélyes helyzet alakult ki az úgynevezett Osváth-kanyarban, mivel a víz ereje e szakaszra szinte tökéltesen merőleges irányban összpontosult. Itt a víz magassága kb. 50 cm-rel volt magasabb a többi területhez viszonyítva, viszont a töltés koronája itt volt a légalacsonyabb. Így ezen a helyen kellett a legnagyobb erőfeszítéseket tennünk. A honvéd alakulat megérkeztével újult erővel tudtuk folytatni a homokzsákok felhordását. Ezen a szakaszon kb. 350 m hosszú volt a veszélyeztetett rész. Az eső mindegyre csak szakadt, a vízszint folyamatosan emelkedett, a katonák ereje is fogyott. Sokszor látszott úgy, hogy nincs mód a víz feltartóztatására. Ezen a területen kb. 120 cm magas homokfalat építettünk, sokszor csak az utolsó pillanatokban sikerült a homokzsákokat a víz áttörésébe bedobni.

Csenger árvíz, 1970: Varga Mózesék mentik a még menthetőt (Szabó Előd gyűjteményéből)

Este 10 óra után néhány perccel azonban egyszerre csak megállt a vízszint emelkedése, sőt rövid idő alatt 8 cm apadás állt be. Tudtuk, hogy részünkre ez jó jel, de tisztában voltunk azzal is, hogy valahol viszont nagy baj lehet, mert ezt az apadást csak gátszakadás idézhette elő. Ekkor még nem volt nyilvánvaló a gátszakadás helye, de azt már tudtuk, hogy nem Csenger területén történt. Mint utóbb kiderült a román oldalon, Szatmárnémeti alatt a jobboldali gátnál szakadt át a töltés, de erről a románok nem küldtek jelentést, így a Szamos jobb partján lévő községeket nem lehetett értesíteni a közelgő veszélyről. A vészhelyzet így szinte teljesen váratlanul érte az ottani lakosságot. A katasztrófát tetézte az is, hogy a féfi lakosság nagy része azokból községekből is a Szamos gátján dolgozott a védelemben, így pl. a Csenger és Szamosangyalos közötti töltésszakaszon, ahol 13.-án éjjel kb. 300 m hosszan kezdődött meg a víz átfolyása a szükségesnél alacsonyabb töltés tetején. Ennek az átfolyásnak a megállításában a po1gári lakosság és a katonaság együttesen vett részt.

Csenger árvíz, 1970: Gaál Zsiga és a zongora a komlódtótfalusi Kisfaludy úton (Szabó Előd gyűjteményéből)

Mi, csengeriek csak 14.-én hajnalban értesültünk arról, hogy a Szamos jobb partján lévő községeket, valamint az Erdőhátat teljesen elöntötte az árvíz. Ezután érkeztek csak meg a debreceni és a szolnoki vízügyi igazgatóság egységei, így tovább lehetett folytatni a csengeri védekezést is, hisz a veszély itt sem múlt el: a töltés elázásától kellett tartani, mivel a vízszint csökkenése lassú volt. Kritikus helyzet alakult ki a „Kisutcánál", ahol a töltés laza volt, és emiatt egy igen komoly buzgár keletkezett, melyet homokzsákokkal és 300 db, egyenként 6 m hosszú pátrialemezzel sikerült semlegesíteni. Csenger község védelmére május 13-án és 14-án a vízügyi igazgatóság statisztikái alapján kb. 35000 db homokzsák került felhasználásra, de ebben a számban nincs benne a lakosság által, a hatóságtól függetlenül szolgáltatott mennyiség. Miután május 14-én tudomásunkra jutott, hogy mi történt a Szamos jobb oldalán, teljes erővel bekapcsolódtunk a mentésbe, melynek sikeressége elsősorban a hadsereg, az akkori munkásőrség, és nem utolsó sorban az itt állomásozó szovjet alakulatok érdeme. Első és legfontosabb feladat az emberek kimentése, az állatok biztonságos helyre szállítása, és a járvány megakadályozása volt, csak ezek után foglalkoztunk az egyéb értékek mentésével. Az ár levonulása után rövid időn belül megindult az árvíz által okozott károk helyreállítása. A Szamos legnagyobb vízállása Csengernél az árvíz előtt 742 cm volt. Az 1970-es áradás 946 cm-rel tetőzött...
 
Illyés István elbeszélése alapján