A megyét jellemző viszonylagos elmaradottság -a sors szeszélyét bizonyítva- a természeti értékek, a táj és a vidék, valamint a műalkotások/műemlékek és a kulturális hagyományok különös gazdagságával párosul. Összesen tizenkét országos jelentőséggel bíró természetvédelmi terület található itt, mintegy 2679 hektárt kitéve. Messzeföldön és méltán híres a bátorligeti ősláp, a -régen szebb napokat is megért- tiszavasvári Fehér-szik ősszikese, a kállósemjéni Mohos-tó úszó lápi szigetvilága vagy a közel 10.000 éves beregi Báb-tó tőzegmohalápja. A háborítatlan természet, a vadregényes tájak, a tökéletes nyugalom és kikapcsolódás vagy éppen az aktív, sporttal fűszerezett pihenés ígérete egyre több és több látogatót hív a megyébe.

 

E napjainkban már igencsak ritkaságnak számító természeti környezet és hangulat szolgál méltó kerettel a megye 300 műemléki védettséggel bíró épületének, amelyek közül 60 templom eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. Nagy részük földből, fából s a vidéken fellelhető természetes anyagokból épült. Nevezetesek a műemlék-együttesek is, melyek küzül az egyik legrégibb a Szabolcs községben található földvár (Közép-Európa egyetlen ilyen épen fennmaradt, prehisztorikus építménye), és a mellette lévő három hajós Arpád-kori templom és két XVIII. századi kúria. Tiszadobon az Andrássyak 1860-ban épült grófi kastélya áll, gyönyörű ősparkkal körülölelve, és itt található a "Tubus" névre hallgató, fából, vesszőből és földből ősi módszerekkel épített magtár is.