A csengeri Bokor család történetét egészen az 1600-as évekig követtük vissza, addig a Bokor Mihályig, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban megtalált oklevelének tanúsága szerint 1695 október 30-án I. Lipót királyunktól nemesi címet kapott. (A Siebmacher's Wappenbuch arról is tudósít, hogy e nemesi cím hivatalos kihirdetésére Csengerben, 1696 március 20-án került sor, Magyarország Címeres Könyve pedig a címert színezett változatban is bemutatja.) A török ellen vitézkedő őseinket személyesen nem ismerhettük, de id. Bokor Gyula nagyapánkat már igen, aki feleségével, Molnár Zsuzsannával két fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. Szorgos, Csengerben és a környező településeken egyaránt elismert és megbecsült gazdálkodók voltak, akik két világháborút is átélve hoztak létre egy jelentősnek mondható birtokot.  A három gyermek közül az idősebbik fiú, Bokor Árpád édesapánk maradt itthon azért, hogy legyen aki továbbvigye a gazdálkodást. A két világháború között megindult gyümölcsfa telepítési hullám - melynek fő célja a Trianoni békediktátum miatt drasztikusan lecsökkent gyümölcstermőterület növelése volt - a Szamos-menti területek kiváló adottságaira alapozva Csengerben is felkeltette az almatermesztési kedvet.