Mindig is a tél volt a pálinkafőzés szezonja. A parasztember nyártól folyamatosan dolgozott - betakarítás és egyebek látástól mikulásig - így a pálinkafőzést mindig csak tolta és tologatta, aztán már jócskán belefutott a decemberbe is, mikor végre nekidurálhatta magát és hozzáláthatott az éltető nedű készítésének. A tél tehát hagyományosan a pálinkafőzés ideje, és bár napjainkban már augusztustól májusig tart a főzési időszak, mi azért hűek maradtunk a hagyományokhoz.
Golden Reinders fajtából készített, szépen kierjedt cefrénket - ahogy már több éve rendszeresen - idén is a szamosangyalosi Erdei András bérfőzési és kereskedelmi főzési szeszfőzdéjébe vittük, töretlenül bízva főzőmesterünk szaktudásában és gyakorlatában.
A kisüsti technológiával működő pálinkafőzde főző-finomító üstjei desztillálják ki az alkoholt és az alkohollal távozó illékony illat- és ízkomponenseket a gyümölcscefréből. Az almáskertünkben termesztett minőségi gyümölcsalapanyagból általunk készített cefre tehát a hagyományos kisüsti módszer és András szakértő kezei által válik párlattá, majd a pihentetés és érlelés után Árpiává.
András azonban nem csak bérfőzéssel foglalkozik: nemrég beindította a kereskedelmi főzési üzletágat is, azaz saját márkanév alatt saját pálinkát is készít és forgalmaz. Szatmárban túrázva érdemes hát ellátogatni Szamosangyalosba, ahol az Erdei pálinkafőzdében a kitikkadt kiránduló biztosan kap egy kupicányi szatmári szomjoltót kóstolóba. ;-)
Elég régen jelentkeztünk már, legutóbbi postunk óta is eltelt jó egy hónap, úgyhogy éppen ideje vakkantanunk legalább pár szót arról, hogy mi történt a kertben a hol napfényes, hol hűvös-zivataros őszi szezon után. Ezennel igyekszünk valamelyest pótolni a némaságunk okozta hiányosságot:
Különösebb részletezés nélkül is bizonyára sejthette minden olvasónk, hogy a decemberi hóesésben már nem szedjük az almát. November elején befejeztük a 2009-es almaszedést, amit azonban nem követett egyből a jól megérdemelt pihenés. A kert rendberakása, az öntözőrendszer téliesítése ilyenkor az elsődleges, és persze a gépek és eszközök karbantartása, téli szervizelése sem maradhatott el. A 60-as traktorban ki kellett cseréni a kuplungot, ami szintén adott munkát rendesen. Csak ezek után tehettük karba a kezünket, és mondhattuk: 2009 is eltelt, a körülményekhez képest (dübörgő gazdaság, megbecsült agrárium, ugye nem kell részletezni...) nagyobb probléma nélkül vettük ki részünket a megyében termelt kb. 400 ezer tonnányi termés előállításából. Komolyabb munkára legközelebb január végéhez közeledve számítunk, ekkorra tevezzük ugyanis a téli metszés megkezdését. De az már a 2010-es év krónikájába fog tartozni.
Az almáskert
Galéria
Kertblog
