Az egyik Indexes blogvadhajtás rézangyalos gerillamarketing akcióval fűszerezett Pálinka Pikniket szervezett április utolsó estéjére. A rezes frencsájz unszimpatikus nyomulásától eltekintve a dolog a házipáleszről, a műkedvelő pálinkakészítőkről és a pálinka által inspirált (és fűtött), jókedvű beszélgetésekről szólt: a résztvevők hozták a saját párlatukat, kedvenc pálinkáspoharukat, aztán ismerkedtek, kóstoltattak és kóstoltak egész este, ameddig csak bírták.
Mi egy üveg 2009-es, Gála almából készült Árpiát vittünk, ami elég gyors karriert futott be. Először mi magunk, majd az érdeklődők fogyasztották egyre vidámabb hangulatban, míg végül közkézre került, és -ahogy azt a videón sikerült megörökítenünk- az utolsó cseppeket már táncoslábú ismeretlenek facsarták ki az üvegből. Sebaj, legközelebb többet viszünk :).
Mindig is a tél volt a pálinkafőzés szezonja. A parasztember nyártól folyamatosan dolgozott - betakarítás és egyebek látástól mikulásig - így a pálinkafőzést mindig csak tolta és tologatta, aztán már jócskán belefutott a decemberbe is, mikor végre nekidurálhatta magát és hozzáláthatott az éltető nedű készítésének. A tél tehát hagyományosan a pálinkafőzés ideje, és bár napjainkban már augusztustól májusig tart a főzési időszak, mi azért hűek maradtunk a hagyományokhoz.
Golden Reinders fajtából készített, szépen kierjedt cefrénket - ahogy már több éve rendszeresen - idén is a szamosangyalosi Erdei András bérfőzési és kereskedelmi főzési szeszfőzdéjébe vittük, töretlenül bízva főzőmesterünk szaktudásában és gyakorlatában.
A kisüsti technológiával működő pálinkafőzde főző-finomító üstjei desztillálják ki az alkoholt és az alkohollal távozó illékony illat- és ízkomponenseket a gyümölcscefréből. Az almáskertünkben termesztett minőségi gyümölcsalapanyagból általunk készített cefre tehát a hagyományos kisüsti módszer és András szakértő kezei által válik párlattá, majd a pihentetés és érlelés után Árpiává.
András azonban nem csak bérfőzéssel foglalkozik: nemrég beindította a kereskedelmi főzési üzletágat is, azaz saját márkanév alatt saját pálinkát is készít és forgalmaz. Szatmárban túrázva érdemes hát ellátogatni Szamosangyalosba, ahol az Erdei pálinkafőzdében a kitikkadt kiránduló biztosan kap egy kupicányi szatmári szomjoltót kóstolóba. ;-)
Csudajó illattal, rendben érik a szeptember közepén ledarált almából készült cefre. Belátható időn belül sor kerül az idei első lefőzésre: a 2009-es Árpia hamarosan kóstolható :).
Az almadarálás az első lépés a jó cefre, így a jó pálinka felé. A gyümölcs megfelelő aprítása, feltárása nélkülözhetetlen, hiszen így válik a fajtaélesztők számára elérhetővé a gyümölcs erjeszthető cukortartalma, így könnyítjük meg az élesztősejtek áldásos tevékenységét és közelíthetünk a maximális alkoholkihozatalhoz. Persze a darálást sem szabad túlzásba vinni: ügyelni kell arra, hogy kíméletesen dolgozzuk fel a gyümölcsöt, ne verjük szét az almát sejtjeire, mert ezzel olyan anyagokat (pl. fenolos jellegű molekulákat) szabadíthatunk fel, melyek a pálinkának fás jellegű, fanyar ízt és illatot adhatnak.
A fentiek figyelembevételével tervezett és pár hónapja elkészült egyedi almadaráló konstrukciónk a hétvégén jól vizsgázott: először használtuk éles helyzetben a gépet, és úgy tűnik nagyon hasznos kis jószágot raktunk össze JóskabátyánkTM hathatós közreműködésével. Egy öreg, de még mindig hihetetlenül strapabíró, TOR 2 típusú öntöttvas répadaráló volt a munka kiindulópontja. Ebben az eredetileg kézi meghajtású darálóban cseréltük és beállítottuk a vágófogakat, majd felszereltük egy pöpec villanymotorral és a hozzá tartozó erőátviteli elemekkel, illesztettünk rá beöntőgaratot, pofoztunk a kiömlőnyíláson, felspoilereztük (azaz védő lemezburkolatot szegecseltünk rá) és elő is állt a csodás műszer. Az eredmény magáért beszél :).
Az almáskert
Galéria
Kertblog
