
Az ország nagy része áradásokkal küszködik, és sajnos mi sem maradunk ki a jóból: 3. napja vízben áll a kert fáinak 25-30 százaléka. Bár itt Szatmárban sokkal jobb a helyzet mint mondjuk Borsodban, azért gond akad nálunk is bőven. Míg a május végi esőzések még csak a kert legalacsonyabban fekvő részén eredményeztek pár kisebb vízfoltot, addig a június elején indult, 48 órán keresztül tartó felhőszakadás már jókora tavat varázsolt a fák közé. A belvizet eddig kézzel húzott, rögtönzött vájatokkal vezettük a kert déli oldala mentén húzódó csatornába, de holnap beüzemelünk egy szívattyút is. Igyekszünk minél gyorsabban elvezetni a vizet, de nagyon kéne már a tartós napsütés és a szél. Bízunk benne, hogy hatékony lesz a védekezés, napos marad az időjárás és nem lesz komoly következménye ennek a koranyári mocsaras kalandnak...
Az egyik Indexes blogvadhajtás rézangyalos gerillamarketing akcióval fűszerezett Pálinka Pikniket szervezett április utolsó estéjére. A rezes frencsájz unszimpatikus nyomulásától eltekintve a dolog a házipáleszről, a műkedvelő pálinkakészítőkről és a pálinka által inspirált (és fűtött), jókedvű beszélgetésekről szólt: a résztvevők hozták a saját párlatukat, kedvenc pálinkáspoharukat, aztán ismerkedtek, kóstoltattak és kóstoltak egész este, ameddig csak bírták.
Mi egy üveg 2009-es, Gála almából készült Árpiát vittünk, ami elég gyors karriert futott be. Először mi magunk, majd az érdeklődők fogyasztották egyre vidámabb hangulatban, míg végül közkézre került, és -ahogy azt a videón sikerült megörökítenünk- az utolsó cseppeket már táncoslábú ismeretlenek facsarták ki az üvegből. Sebaj, legközelebb többet viszünk :).