Csenger és környéke tulajdonképpen nem másnak, mint a Szamosnak köszönheti kialakulását, létét, fejlődését. Mindez a jó fekvésének köszönhető, hiszen a honfoglalástól jó átkelési hely volt, s ez, valamint az államalapítással egyidős szatmári vár közelsége stratégiai hellyé tette. Történelmi adatok szólnak a kezdeti révátkelésről, annak vámszedési jövedelméről. Ezt a bizonytalan átkelési módot később állandó fahíd váltotta fel. Az I. Katonai Felmérés (1783-85) térképén egyértelműen párhuzamos vonallal jelölik ezt. Egy másik, alig tíz évvel későbbi irodalmi vonatkozású adalék erősíti ezt meg. Ugyanis Gvadányi József költő Peleskéről sokat járhatott át rajta, mert verses regénye főhősét, Zajtay uramat utazásai során a Szamos hídon lovagoltatja át, emígyen írva: „-Tót falusi hídon ált’menvén elhagytam a Szamost, Csengerben semmit sem mulattam.” Legyen ez az ő baja, pedig a hídnál mindkét oldalon mindig is állt kocsma. A kocsmák meglétét még Petőfi is bizonyíthatja, a Falu végén kurta kocsmával, ami pedig oda rúg ki a Szamosra, ahol pihen a komp. Hát, ahol még híd is volt, ott ne lett volna ivási lehetőség! Szóval nem bánjuk Zajtay uram máléságát. Az említett fahidat egyébként 1893-ban korszerű vashíddal cserélték fel, mely sokáig Csenger büszkesége volt, s bár vasszerkezetét 1944 őszén felrobbantották, azt pár év múlva újjáépítve szolgált tovább. De az emberi butaságot, politikai rosszakaratot, rövidlátást már nem tudta túlélni, mert 1980-ban lebontották, az itt élők azóta sem szűnő bánatára, keserűségére.