A magyar almatermesztés – bár kereskedelmi sikerekben ez mostanában sajnos nem tükröződik – világhírű. Ezt a világhírt Magyarország 1950-1980 között építette fel, és az ország északkeleti részén, a Nyírségben, Szatmárban és Szabolcsban fennálló éghajlati- és talajviszonyok között termelt kimagasló beltartalmi értékekkel rendelkező, tetszetősségében és ízletességében egyaránt kiemelkedő almának köszönhető.
A XX. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások negatív hatásai komoly problémák, szinte megoldhatatlan feladatok elé állították a régi termelői struktúrát. A világpolitikai átrendeződések, a kiöregedő hazai ültetvények és a rossz minőségű termék nagy hányada miatt beszűkülő piacok jelentette új kihívásokra nem sikerült megfelelően reagálni, az 1989-es rendszerváltozás pedig csak tetézte a bajokat. A szakmai irányítás megszűnése, a termelés kereteinek ellenőrizhetetlensége, a jelentős tőke- és eszközhiánnyal küszködő, a piacgazdaságban tapasztalatlan új tulajdonosok tömeges megjelenése hihetetlen károkat okozott a magyar almatermesztésnek. Ezen károk mérete csak az 1930-45 között kialakult és megerősödött családi, üzemszerű gyümölcstermesztés kommunista kollektivizálás általi szétverésének hatásaihoz hasonlítható.
A rendszerváltás óta eltelt idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy almatermesztésünk piaci eredményeit a hajdan volt pozícióba visszaállítsuk, ám a lehetőség előttünk áll, hiszen a termőterület adottságai változatlanul világszínvonalú alma előállítására biztosítanak optimális feltételeket.
A szakemberek véleménye szerint a Szamos-menti (szatmári) alma íz- és zamatanyag, beltartalmi értékek és ellenálló képesség tekintetében még a messze földön híres magyar gyümölcsök közül is kiemelkedik. A kövér öntéstalaj, a hűvösebb-nedvesebb klíma és a napsütéses órák évi eloszlásban mért magas száma adja meg azt az előnyt, mellyel a szatmári alma minősége felülmúlja a tágabb régió almáinak elsődleges névadójaként funkcionáló szabolcsi almáét is.
A Bokor Almáskert éppen ezekre a kivételes földrajzi adottságokra támaszkodva állítja elő kiváló minőségű termékeit, melyek között az őszi és téli almafajták foglalják el a központi helyet. Az általunk termelt extra és I. osztályú étkezési alma széles fajtaválasztékával (Golden Reinders, Idared, Royal Gala, Gala Imperial, Gala Must, Mutsu, Novajo Jonagold, Red Jonaprince, Redspur Delicious, Arlet) igyekszünk megfelelni a fogyasztók igényeinek, így a piaci keresletnek. Műveléstechnológiánk kiemelt figyelmet fordít az olyan alternatív növényvédelmi módszerekre, melyek segítségével csökkenteni tudjuk a használt növényvédő szerek mennyiségét, és biztosítani tudjuk azt, hogy a leszedett alma ezen kémiai anyagoktól mentes legyen. Zamatos almáinkból kiváló minőségű kisüsti pálinkát is készítünk, melyet édesapánk, Bokor Árpád emlékére Árpiának (Árpád pálinkája - Árpia) neveztünk el.
Almafajtáinkat bemutató oldalainkon megpróbáljuk a lehető legtöbb ismeretet átadni az általunk művelt fajtaválasztékról. Bemutatjuk az egyes fajták forma-, íz- és színvilágát, a terméssel kapcsolatos információkat és a fák legfontosabb növekedési jellemzőit. Ezen kívül betekintést nyújtunk a magyar pálinka világába is, különös tekintettel az almapálinkák készítésével kapcsolatos tudnivalókra és saját, Árpia nevű pálinkánkra.
A Red Jonaprince vagy más nevén Wilton’s Red Jonaprince egy Hollandiából származó 
A Gala almafajtát James Hutton Kidd nemesítette a Kidd's Orange Red és a Golden Delicious keresztezéséből 1934-ben, Új-Zélandon. Gyümölcse középnagy (150-170g), gömbölyded formájú, ropogós, kemény húsú, lédús. Héja sima, enyhén viaszos, az alapfajta esetén sárgáspirosan csíkozott, világos-piros fedőszínnel, de a szín és a színek intenzitása a típustól függően változhat. A Bokor Almáskertben a csíkozottan narancspiros, fényes felületű Royal Gala (Tenroy), a mosottan élénkpiros Gala Must (Regal Prince) és a szintén mosottan piros, de sötétebb árnyalatú és nyújtottabb formájú Gala Imperial fajták állnak művelés alatt. A Gala almák íze kellemesen édeskés, jellegzetesen aromás, harmonikus, kevés savtartalommal. A kutatások során a jobban színeződő, így külsőre tetszetősebb Gala típusok ízét jobbnak találták, mint az alapfajtáét. A Gala fajták érési ideje augusztus végétől szeptermber végéig tart. A túlérés elkerülése érdekében a szedést több menetben érdemes elvégezni. Jól szállítható és tárolható (normál tárolóban max. 4 hónapig, szabályozott légterű tárolóban max. 6 hónapig tartható el). A Gala fajták fája a Golden Deliciouséhez hasonló, annál valamivel erősebb növekedésű, erős, hosszú hajtásokkal, és kiemelkedő hidegtűrő-képességgel.
Az Idared a Jonathan fajtacsoportba tartozik, a Jonathan és Wagener fajtákból nemesítették 1942-ben az USA-ban. Gyümölcse középnagy-nagy (180-200g), enyhén lapított gömb alakú, sima és mérsékelten viaszos héjjal. A felület fedőszíne élénkpiros, húsa lédús, lassan puhuló, de nyomódásra érzékeny. Az Idared alma íze enyhén savanykás, a Jonathan-hoz hasonló cukortartalommal. Október elején szüretelhető, megfelelő levegőjű tárolóban akár februárig is eltartható (ez az egyik legjobban tárolható fajta). Mivel savai igen lassan bomlanak, ezért optimális fogyasztási érettségét tavasszal (3-4 hónapos tárolás után) éri el. Fája a fejlődés kezdeti szakaszában erősebb növekedésű, ami a termőkorba érve mérséklődik, végül mintegy 10%-kal kisebb méretet ér el az eredeti Jonathan-hoz képest. Intenzív termelési környezetben is kiválóan alkalmazható, mivel a koronaforma alakítására lekötözés nélkül is lehetőséget ad. A Jonathan-hoz hasonlóan a lisztharmatra igen érzékeny, így a növényvédelem során erre kiemelt figyelmet kell fordítani.
A Mutsu (más néven Crispin) a Golden Delicious és az Indo fajták keresztezéséből 1930-ban, a japán Mutsu (陸奥国, Mutsu no kuni) tartományban kinemesített, napjainkban egyre népszerűbb almafajta. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy (230-300g), gömbölyű, húsa fehér színű. Héja fényes, mérsékelten viaszos, kemény és zöld (éretten sárgásfehér vagy sárga) színű, nem perzselődik. Íze kellemesen fűszeres, kiváló aromavilágú, enyhén savas zamatú. A Mutsu igen jól tárolható, húsállagát késő tavaszig megőrzi (íze és színe is a tárolás alatt alakul ki véglegesen). Bőtermő, érési ideje általában október elejére esik. Óvatos bánásmódot igényel, érzékeny a nyomódásra. Fája igen erős növekedésű, első hajtásai vastagok és felfelé törnek, koronája nagy, szétterülő. Gyors növekedése nem akadályozza korai termőre fordulását, de bő termésre csak a vegetatív részek kifejlődése után számíthatunk.
A Golden Reinders a Golden Delicious mutációja, melyet a M.H. Reinders fedezett fel 1962-ben, a hollandiai Panningen városban. Gyümölcse középnagy (140-180g), az alapfájtáénál nyúltabb alakú. Húsa aranyszínű, lédús, roppanó, kellemesen édes-savanykás ízű, jellegzetes illattal. Héja nem túl vékony, enyhén viaszos, perzselődésre alig érzékeny, zöldessárga, éretten sárga színű. Az alapfajtához hasonlóan szeptember végén, október elején szüretelhető. A Golden Reinders megfelelő körülmények között (és jól időzített szedés esetén) akár június végéig is tárolható. Fája középerős-erős növekedésű, kiváló termőképességű, a koronaforma intenzív termelési környezethez történő alakításra alkalmas. Túlterhelődésre az alapfajtához képest sokkal kevésbé hajlamos, ám ettől függetlenül metszése, ritkítása odafigyelést igényel. A legértékesebb Golden klónok között tartják számon.
A Novajo a Golden Delicious és a Jonathan fajtákból 1943-ban, amerikában nemesített Jonagold egyik világospiros mutánsa (épp ezért hívják Jonagold Novajo-nak is). Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy (220-250g), gömbölyded alakú, héja vékony, erősen viaszos, zsíros tapintású, világospiros (közép-piros), mosott fedőszínű. Az eredeti Jonagoldnál színstabilabb, valamint jobban és tetszetősebben is színeződik. Húsa sárgásfehér, igen lédús, íze édes-savanykás, jellegzetesen fűszeres, egyesíti magában mindkét szülő zamatanyagát. Szedését a világospiros fedőszín kialakulásához kell időzíteni, ez általában szeptember végére, október elejére esik. Szedési ideje igen rövid, hajlamos a túlérésre. Hosszú ideig is eltartható, ám az élvezeti érték megőrzése érdekében javasolt a szabályozott légterű hűtőház használata. A Novajo fája erős növekedésű, ágrendszere szétterülő, jó elágazódási hajlamú, lekötözés nélkül is könnyen alakítható.
A Starking rügymutációjaként számon tartott Redspur Delicious-t 1954-ben fedezték fel Amerikában. Gyümölcse tetszetős formájú és színű, középnagy-nagy méretű (150-200g), alakja vertikálisan nyújtott és jellegzetesen bordázott, felülete sötétpiros árnyalatban csíkozott. A Redspur Delicious gyümölcsének húsa félkemény-kemény, vajszínű, nem igazán lédús és csak enyhén savas. Harapáskor „félig roppanó", íze édeskés, jellegzetes zamattal és illattal párosulva. Szedési ideje október elejére esik. Jól szállítható, akár márciusig is eltárolható. Fája (az eredeti Starking középerős-erős növekedésű, felfelé törő ágrendszerrel bíró fájával ellentétben) gyenge növekedésű, és korán termőre is fordul. Jó talajban bőven terem, a gyenge növekedésű fák azonban túlterhelődésre hajlamosak, így a fajta rendszeres metszést és odafigyelést igényel.
Az Arlet (más néven Swiss Gourmet) almafajta Bernard Krapf nemesítése. A kutató a svájci Wädenswil városban található Swiss Federal Research Station nevű kutatóállomáson végzett kísérletei során keresztezte a Golden Delicious és az Idared fajtákat, majd 1989-ben szabadalmaztatta is az eredményül kapott, igen ígéretes magnövényt. Az Arlet gyümölcse középnagy-nagy (170-200g), gömbölyű formája enyhén nyújtott, bordázott. Héjának alapszíne sárga/zöldes-sárga, fedőszíne fénylő piros, csíkos hatással. A termés csészéje rozsdás, szára hosszú és vékony. Húsa krémszínű, lédús, és roppanó. Íze jellegzetesen összetett: a kellemes savanyúság és a magas cukortartalom enyhe fanyar beütéssel együtt eredményez összhangot; zamatos, igazi modern, ínyenc alma. Szedési ideje szeptember elejére-közepére esik. Fontos a szüretelés megfelelő időzítése, mert hajlamos a túlérésre és a hullásra. Hűtőtárolóban február végéig eltárolható. Az Arlet fája közepes növekedésű, tűzelhalásra rezisztens, rendszeresen és bőven terem.